A kisgyermekek érzelmi fejlődése során természetes, hogy időnként hevesen reagálnak a környezetükre. A dühkitörés ebben az életkorban gyakori jelenség, amelynek hátterében számos tényező állhat. A szülők számára megértést és türelmet igényel, hogy felismerjék, mi váltja ki a helyzetet.
Az egyik leggyakoribb ok a frusztráció. A kicsik még nem rendelkeznek fejlett kommunikációs készségekkel, így amikor nem tudják kifejezni, mit szeretnének, vagy nem értik, miért nem kapják meg, amit akarnak, könnyen jön a dühkitörés. Hasonlóan, a fáradtság és az éhség is alacsonyabb tűrőképességet eredményez, és gyorsabban vezethet indulatos reakcióhoz.
A szabályokkal való szembesülés szintén gyakori kiváltó tényező. Amikor a gyermeknek nemet mondanak, az határok feszegetését válthatja ki, ami dühkitörés formájában jelenhet meg. Ez része a természetes fejlődési folyamatnak, hiszen így tanulja meg, hogy a világban nem minden azonnal és úgy történik, ahogyan szeretné.
Fontos szerepet játszhat a túlzott ingerterhelés is. Zajos, zsúfolt környezetben, vagy ha túl sok új élmény éri egyszerre, a gyermek idegrendszere könnyen túlterhelődhet és ez szintén dühkitörés formájában csapódhat le.
A szülők és gondozók feladata, hogy felismerjék ezeket a helyzeteket, és időben segítsenek a gyermeknek megnyugodni. A megértő, következetes nevelési stílus nemcsak a dühkitörés gyakoriságát csökkentheti, hanem segíthet abban is, hogy a gyermek egészséges módon tanulja meg kezelni érzelmeit.